Virágzott a Tisza

A cianid- és a nehézfémszennyezés idején (az 1999-es évben) aggódva gondoltunk a tiszavirágra. Vajon túléli-e a szennyezést ez az igen érzékeny és szívünknek is oly kedves állatka? A cianid levonulása után több helyen találtak túlélő példányokat, így reménykedhettünk a megmaradásában.
A tiszavirág a kérészek ősi csoportjába tartozik. A kérészek több százmillió éve élnek a Földön, igen konzervatív életformájúak, és a környezeti változásokra érzékeny fajok.
A kérészek között Európa legnagyobb és legszebb faja a tiszavirág (Palingenia longicauda), hossza a 12 cm-t is eléri. Korábban számos európai folyóban előfordult, nagyobb tömegben már csak a Tisza és mellékfolyói alföldi szakaszán élnek (lásd Galéria). A tiszavirág lárvájának telepei jobbára a meredek falú és agyagos mederszakaszokon találhatók, ahol tehát három nemzedék él együtt. A rajzáskor párosodik, ezután a pete a mederfenékre kerül. A kibúvó lárva a meder falába fúrja be magát, és itt három évig fejlodik 10-15 cm hosszú járatában. A harmadik év júniusában a lárva előbújik és a parton vagy a víz felett a szárnyas alakját ölti fel (imágó). A szárnyas alakok egy-egy élőhelyen ugyanazon a napon és ugyanabban az órában bújnak elő és a víz felett cikázva keresik párjukat. A szaporodás után a hím, majd peterakás után a nőstény is elpusztul, beborítva a folyót. Igaz tehát a kedvelt nóta, hogy: "Temető a Tisza, mikor kivirágzik...". Ezt a rajzást nevezzük tiszavirágzásnak. A tiszavirág rajzása igen látványos és népszerű, egyedülálló jelenség. Nem csoda, hogy ez az állatka egyben a Tisza szimbóluma is.

A tiszavirág igen érzékeny a környezeti változásokra, különösen a mederben történő folyamszabályozási beavatkozások és a víz szennyezése csökkenti életterét. A faj minden előfordulási formája és élőhelye természetvédelmi oltalom alatt áll! Ezért elpusztítása vagy élőhelyének megbolygatása, megszüntetése szigorúan tilos!

Megnyugvásunkra a tiszavirág nemcsak túlélte a rendkívüli szennyezéseket, hanem legnagyobb meglepetésünkre régen látott, nagy rajzást tapasztaltunk. Az olykor több kilométer hosszúságot is elérő telepeik, a Tiszán kívül, a mellékfolyókban is megtalálhatók.

Ismereteink alapján a kedvező helyzet kialakulásának okai a következok lehetnek:

1. Az utóbbi 10-15 évben a Tisza és mellékfolyói vízminősége
jelentősen javult.

2. Az időjárás és a vízállás is kedvezett a rajzásnak.

3. A Tiszában közepes vízszinttel vonult le a cianid,
ugyanakkor a környező talajvíz magasabban helyezkedett el. Ennek következtében a cianidos víz nem juthatott ki a mederből, így a meder falában élő és még "téli álmot" alvó lárvák nem károsodtak.

A cianid szennyezés óta eltelt években a tiszavirág terjedése folyamatos volt, ugyanakkor vízlépcsők okozta vízszint ingadozás a rajzani készülő lárvák pusztulásához vezethet (lásd térkép >>)

Tekintve, hogy a telepeken három generáció él egy helyen, a telepek és a további rajzások vizsgálata nyújt pontosabb információt számunkra. Ezúton kérünk minden érdeklődőt, továbbra is szíveskedjenek támogatni munkánkat.

Dr. Hamar József
ökológus